Első fejezet

Darcy

Vajon hány olyan ember van a világon, aki nem értekeli azt, amilye van? Harry is ilyen ember volt, talán még valahol belül most is az. Fáj így gondolni rá, de akármennyire is szeretem őt, ez az igazság.

Visszaemlékezés - Harry Stlyes - 12 évvel korábban

Unalmas, barátok nélküli élet és egy gyonyorű lány, akiért mindent megtennék. 2019. Szeptember 28-át írunk. Éppen az autóban ülök, hogy elmenjek a barátnőmért és elvigyem vacsorázni. Ma 3 éve, hogy egy párt alkotok Lauren Jones-szal. Egy szórakozóhelyen találkoztunk. Őszintén szólva azon a napon nem akartam elmenni, ugyanis nem vagyok az a nagy bulizós fajta, de nagyon örülök, hogy elrángattak akkor oda. A tervem az, hogy elmegyünk vacsorázni, aztán pedig lelepleződik a hatalmas meglepetés. Évek óta szorgosan gyűjtögett a pénzemet egy házra, és azt hiszem ő az a nő, akivel le szeretném élni az életemet. Nem is sejti, hogy ma megkérem a kezét, és közlöm vele; összeköltözünk. Igazság szerint nagyon jól megvagyunk egymással, a szülei kedvelnek engem, és az enyéim is őt. Tökéletesebb életem nem is lehetne.

Lassan leállítom a motort, majd szinte valósággal kivágom az ajtót. Nagyon izgulok. Mi van, ha nem akar velem összeköltözni, a legrosszabb pedig az lenne, ha mégcsak nem is akarna a feleségem lenni. Egyszer beszéltünk róla, még akkor, amikor megismerkedtünk. Azt mondta, a házasság nem feltétele a szeretetnek. Szerinte nem egy papír köt össze két embert, én mégis fontosnak tartom, hiszen ez egy szent kötelék. Gondolkozásomból a telefonom rezgése zökkentett ki.

" Sok sikert a ma estéhez. Csak lazán. Minden sikerülni fog, haver.

Lou x. "

Halvány mosoly ült ki az arcomra, ahogy a barátomtól kapott üzenetet olvastam. Louis mindig olyan figyelmes volt velem. Mintha a testvérem lenne, vagy valami. Ő a legjobb barátom, bár mostanában egy kicsit elhanyagoltam őt. Azt hiszem van mit rendbe hoznom. Louis igazából egy illedelmes, sármos srác. A teste ki van dolgozva, haja mindig tökéletesen áll... Ha csaj lennék, tuti rácuppannék.

Izgatottan haladtam Lauren lakása felé, s abban reménykedtem, hogy a ma este sikeres lesz. Az ajtóhoz érve kopogtattam, majd ajtót nyitott. Egy halvány csókkal köszöntöttem, aztán átadtam neki egy csokor virágot. Lau Szokás szerint gyönyörű volt. Visszasétáltunk az autóhoz, beültünk és elindultunk. Az út nem volt hosszú, így körülbelül 10 perc alatt odaértünk az étteremhez. Kisegítettem az autóból, az étterembe lépve pedig a kabátjából.

Az étel és a kiszolgálás szokás szerint kifogástalan volt. Mikor úgy éreztük, eleget ettünk, fizettem, majd távoztunk. 

- Mit terveztél még ma estére? - érdeklődött lágy hangon

- Minden ki fog derülni. De tudod, aki kíváncsi, hamar megöregszik. - a füle mögé tűrték egy hajtincset, majd megcsókoltam, amibe valósággal beleremegett. Jó látni, hogy ilyen hatással vagyok valakire. Rá!

Fél órával később már egy külvárosi negyedben voltunk. Lauren nem értette, mit keresünk itt, de amikor megállítottak az autót, talán kezdett leesni neki. Remélem nem tartja korainak. 

- Hol vagyunk? - érdeklődött felhúzott szemöldökkel

- Mindent idejében meg fogsz tudni, csak bízz bennem. - összekulcsoltam ujjainkat, majd az ajtóhoz érve a kulcsot a zárba helyeztem, és kinyitottam az ajtót. A barátnőm szája konkrétan tárca maradt, ahogyan meglátta a berendezett nappalit. 

- Kinek a háza ez?

- A miénk. Szeretném, ha összeköltöznél velem, Lauren! 

- Istenem, Harry! Ez egy vagyonba kerülhetett. 

- Most ne ezzel törődj. Csak adj egy választ. Szeretnél összeköltözni velem, Lauren? - bólintott - annak ellenére, hogy tudja, utálom, ha nem rendesen válaszol -, majd a nyakamba ugrott. Én pedig letérdeltem előtte.

- Lauren Hariett Jones. Hozzám jössz feleségül? 

Sziasztok!
Hetek elteltével, végre meghoztam az első fejezetet, ami ugyan rövid, s talán egy kicsit lapos is lett, de remélem, hogy az elkövetkezendő részek kárpótolni fognak majd. Ha tetszett, kérlek hagyj magad után nyomot. Facebook csoport.

P.S: Köszönöm a prológus utáni visszajelzéseket! Nagyon jól estek!